Háziállataink belső élősködői jóval elterjedtebbek, mint gondolnánk. A legtöbb állat ugyanis tünetmentesen hurcol bélcsatornájában megtelepedett féregélősködőket s így észrevétlenül fertőzi a környezetét.
Ezek sok esetben csak kellemetlenséget okoznak az állatnak – embernek egyaránt, sokszor azonban emberre is veszélyt jelenthetnek.
A féreghordozás pontos megállapítása és a féregfajok azonosítása az állat ürülékének parazitológiai vizsgálatával lehetséges. Hogyan állapíthatjuk meg mivel van dolgunk? Mivel szabad szemmel nem látható, ezért mikroszkópos vizsgálattal elkülönítjük a különböző féregfajra jellemző megjelenésű féregpetéket.
Két fontos csoportot különböztetünk meg:
Fonálférgek : orsóféreg (Toxocara canis ), ostorféreg (Trichuris vulpis ), kampósféreg (Ancylostoma caninum )
Galandférgek: uborkamagképű galandféreg (Dipylidium caninum ), egyéb galandféreg fajok ( Echinococcus, Taenia ) az utóbbi időben a rókaféreg (Echinococcus multilocularis) is.
Fejlődésükhöz nincs szükség köztigazdára. A kölyökkutyák nagyon gyakori parazitái. Okozója leggyakrabban a Toxocara canis, egyik leggyakoribb és legelterjedtebb, 5-20 cm hosszúságú fonalféreg. A lárvák a bélfalon átjutva a májba, onnan a tüdőbe, légcsőbe jutnak, majd visszakerülnek a bélcsatornába, és ivaréretté válva petéket ürítenek a külvilágra. Fiatal korukban, gyakran méhen belül fertőződnek a kölykök.
A macska orsóférgessége bizonyos szempontból más, mint ami a kutyáknál tapasztalható. Ennek elsősorban az oka az, hogy a kölyökmacskáknál a Toxocara mystaxszal való fertőződés elsődlegesen szopás révén (galaktogen) történik. A macskakölykök már idősebbek, amikor a férgek kifejlődnek a vékonybélben, így a kutyáknál leírt súlyos tünetek csak ritkán fordulnak elő, valamint a macskák a Toxocara-fertőzöttséget aránylag jól tűrik .
Táplálékelvonásuk igen nagy, hisz elszívják a gazdaszervezet által megemésztett táplálékot.
Tünetei
Emberben az orsóférgek lárvái főként belső szervekbe juthatnak vagy a szembe is kerülhet . Legfőképpen a kisgyerekek veszélyeztetettek, ha nem mosnak kezet vagy játék közben föld kerül a szájukba.
Az ember, a kutya orsóférgek petéit és lárváit is felveheti a környezetből. Bár a férgek nem tudnak teljesen kifejlődni, mégis megtelepedhetnek az emberi szervezetben. Gyakran semmilyen tünet nem jelentkezik, mégis ha a szembe vagy az agyba, esetleg mindkettőbe jutnak, komoly klinikai tüneteket okozhatnak.
Kezelése és megelőzése:
A kutyát, ha szuka, ha kan mindenképp rendszeresen kell féregteleníteni. A szuka kutyát vemhessége alatt csak akkor, ha igazolt bélférgessége alakult ki. A következő kezelést az ellés utáni napokban ajánljuk, majd két hetente, addig amíg a kölykök mellette vannak. A kölyköket 14 napos koruktól kéthetente szükséges féregteleníteni a fertőző betegségek elleni oltási sort követő veszettség elleni oltásig. Később általában 3 havonta célszerű a féregtelenítő kezelést ismételni (a tartási körülményektől, ezáltal az újrafertőződés lehetőségétől függően). Az ürüléket érdemes időnként nézegetni, mert hamarabb észrevesszük az esetleges féregességet.
Hazánkban az ostorférgek előfordulási gyakorisága kutyán megközelíti az orsóférgek gyakoriságát. Rókában és kutyában is megtelepedhetnek. A laposférgekhez tartozó Trichuris vulpis, sárgásfehér színű, 2-8 cm hosszú ostorféreg. Ezek a férgek a vastagbélben élősködnek. A kutyák a szájon keresztül fertőződnek. Tünete a véres-nyálkás hasmenéses bélsár és az állat lesoványodása lehet.
Apró (1-3 cm hosszú), szürkés, kissé kampószerű véggel rendelkező féreg. A kutyák fertőződhetnek szájon át, a férgek által ürített petékből kikelő lárvákkal, sérüléseken át, vagy akár kölyök korban tejjel. Ellés után ezek az alvó állapotú lárvák az anyaállatban a tejmirigyekbe vándorolnak, és tejen át fertőzik a kölyköket. Fontos a kölykök és az anyaállat féregellenes kezelése a kölykök 2 hetes korától, 2 hetente, minimum a 10-12. hétig, a folyamatos újrafertőződés veszélye miatt. Az utolsó féregtelenítés után bélsárvizsgálattal győződhetünk meg kezelésünk sikerességéről. A későbbiekben rendszeres féregtelenítés javasolt.
A laposférgek közt a legjelentősebb kórokozók a galandférgek, melyek egyrészt saját maguk, másrészt lárváik által okozhatnak egészségügyi problémákat. Ezeknek a féregfajoknak köztigazdára van szükségük a fejlődésükhöz.
A kórokozók kifejlett stádiuma igen hosszú, akár több méteres is lehet, ízekből állnak, melyek leszakadva a külvilágra kerülve fertőzik a köztigazdákat.
Városi környezetben élő kutyák rendszerint nem kerülnek kapcsolatba fertőzött rágcsálókkal, juhokkal, vadállatokkal, így kisebb az esélyük a fertőzésre.
Kivéve az uborkamagképű galandférget, ugyanis ennek köztigazdája a bolha, csaknem "természetes társai" a kutyáknak és macskáknak is. A kutya által ürített peték a végbéltájékra tapadnak, ahonnan a bolhák felveszik azokat. Bolhászkodás közben a szétrágott bolha lenyelésével fertőződnek. meg kedvenceink. Így ha kiderül, hogy kutyánknak galandféreg fertőzöttsége van, nem csak a féreghajtás, hanem a bolhairtás is részét kell képezze a kezelésének.
Mi pedig úgy , hogy a kutya simogatása közben a szőrzeten lévő, szétrágott, fertőzött bolhák maradványai a kezünkre kerülnek. Ezért nagyon fontos az állattal való érintkezés után mindig kezet mosni..
Olyan galandféreg, amely a kutyafélékre specializálódott, főleg a rókára, de utóbbi időben a kutyára is veszélyessé vált. Köztes gazdát igényel (mezei pocok vagy más rágcsáló), majd egy idő után szelvények formájában kezd kiürülni, amelyek a kutyafajtákban találnak végleges otthonra. Beágyazódnak majd teljesen kifejlődve elkezdenek petéket termelni, amik majd a bélsárral ürülnek ki a szervezetükből.
Bizonyos esetekben azonban a bélférgek komoly egészségkárosodást, vagy szélsőséges esetben a gazdaállat pusztulását is okozhatják.
Ilyen esetek a következők:
- a kutya immunrendszere valamilyen oknál fogva meggyengül (öregedés, betegség, stressz stb.);
- a férgek túlzottan elszaporodnak, és túl sok tápanyagot vonnak el a kutya szervezetéből;
- kölyökkutyák esetében;
- kistestű kutyák esetében;
- vemhes vagy szoptató anyaállatoknál
Az állatorvos feladata a megfelelő szer kiválasztása, valamint tanácsadás a szakszerű alkalmazáshoz, de a megfelelő eredmény eléréséhez a gazdi együttműködésére van szükség.
